LAUSR

Összefoglaló. Bevezetés: A stroke-betegek ellátásában arra kell törekedni, hogy a tünetek jelentkezését követően minél előbb a szakmai centrumba kerüljön a beteg. Célkitűzés: Kutatásunkban a terápiás időablak tarthatósága céljából vizsgáltuk, hogy mely tényezők bírnak hatással a prehospitális ellátás időtartamaira. Módszer: Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásunkhoz az adatgyűjtést két magyarországi város mentőállomásán, orvosi kompetenciával rendelkező (eset-, rohamkocsi) és orvosi kompetenciával nem rendelkező (mentőgépkocsi) mentőegység szintjén végeztük 2017-es adatok feldolgozásával olyan betegek körében, akiknek a mentőegység általi iránydiagnózisa stroke volt (n = 220). Vizsgáltuk, hogy a mentőegységek által elvégzett vizsgálatok, a tapasztalt tünetek, a terápiás időablakon belüliség miként befolyásolta a prehospitális időket. Az adatfeldolgozást SPSS 26.0 statisztikai programmal végeztük. Az elemzéshez leíró statisztikát, χ2-próbát, F-próbát és T-próbát alkalmaztunk. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az alkalmazott score-rendszer vizsgálati elemei közül, ha aphasia volt észlelhető a betegnél, úgy szignifikánsan meghosszabbodott a helyszínen töltött idő (p = 0,003). A gyors ABCDE-betegvizsgálat D-lépésében kötelező a betegnél a vércukorszintmérés, ugyanakkor ez mintánk 25,45%-ában elmaradt. A helyszíni műszeres vércukorszintmérés hatással van a prehospitális késés alakulására az orvosi kompetencia nélküli egységek vonatkozásában (p<0,001). Következtetés: A helyszínen töltött idő az emelt szintű mentőegységek esetében hosszabb, mint az alacsonyabb szintű egységeknél. Következtetésként levonhatjuk, hogy a motoros vagy szenzoros aphasia nem befolyásolja a terápiát, pusztán a stroke-diagnózis valószínűségét növelő egyik tünet, így a helyszíni idő emiatti megnyúlása mindenképpen kerülendő, amire javasolt a továbbképzések alkalmával is felhívni az ellátók figyelmét. Az orvosi kompetencia nélküli egységek esetében beavatkozást igényel a műszeres vércukormérés időrabló hatásának csökkentése, hiszen látható, hogy az orvosi kompetenciával rendelkező egységeknél ez a vizsgálat nem jelenik meg mint késést okozó tényező. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279-287. SUMMARY INTRODUCTION When treating stroke patients, the aim should be to get the patient to a specialist stroke centre as soon as possible. OBJECTIVE In our study, in order to be able to stay within the therapeutic window, we investigated which variables affect the time period of prehospital treatment. METHOD For our cross-sectional quantitative study, we gathered data from two ambulance stations in Hungary, comparing the competence of physician and non-physician units. We processed information from 2017 regarding patients whose initial diagnosis was stroke (n = 220). We examined how investigations by the ambulance unit, symptoms experienced and therapeutic time window have affected prehospital times. As for the statistic software, we used SPSS 26.0. The analysis was conducted by performing χ2 test, F-test and T-test. RESULTS We identified that if the aphasia component of the used score system was positive, the on-scene time increased significantly (p = 0.003). In the D section of the rapid ABCDE assessment, it is mandatory to measure the blood glucose level of the patient, however, in our sample it was omitted in 25.45% of the cases. We identified that on-site blood glucose measurement has an effect on prehospital delay for non-physician units (p<0.001). CONCLUSION We found that the on-scene time is longer for physician units than for non-physician units. We concluded that motor or sensory aphasia does not affect the therapy, it is just one of the symptoms that can increase the likelihood of stroke diagnosis, therefore prolonging time for assessing aphasia in the field should be avoided. Moreover, it is recommended to make care providers aware of this during training sessions. Improvements are required in non-physician units to reduce the time consumed by blood glucose measurement, as it has been shown that within physician units this test does not appear to be a delay-causing factor. Orv Hetil. 2022; 163(7): 279-287.